Na és te találkoztál már vele élőben? Mert én igen… Tavaly történt, kellemes nyári este volt. Egy 9. kerületi társasházi lakás 4. emeletén történt, sosem fejeltem el. Békésen üldögéltem a kanapén, tévét néztem, az Agymenők ment, mint majdnem minden este (nem tudom megunni). Aztán megtörtént. Egy apró csípést éreztem a bal karomon, odakaptam és láttam elszállni egy szúnyogot. Káromkodtam magamban egyet, reméltem, hogy elment megdögleni, de nem így történt.
Nem telt el egy perc, leszállt a lábamra. Most más taktikát választottam, biztosra akartam menni, ezért megvártam míg elhelyezkedik, felkészül a szúrásra és akkor megláttam. Fehér csíkok a lábán. Az nem lehet…vagy mégis? Az egész egy pillanat alatt történt. Nem volt idő pánikra, lassan közelített a tenyerem, nehogy megint elijesszem és egy határozott mozdulattal agyonnyomtam. Nem pödörgettem, nem dörzsöltem (ahogy máskor tenném a biztonság kedvéért), látnom kellett egészben, közelebbről is. Azonnal elő a gép, Google barátunk, rákerestem. Hát rohadjon meg, ha ez nem az… remek. Újabb keresés, mit is mondtak róla, mit tegyünk, ha megcsíp? Azonnal meghalok vagy van még egy kis időm orvost keresni, végrendeletet írni? És akkor megláttam a találatok között az MTA Ökológiai és Botanikai Intézet „Szúnyogprojekt” felhívását. „Amennyiben ázsiai tigrisszúnyogot látnak, ami a világ egyik legdrasztikusabban terjedő faja, és pár éve már hazánkban is felbukkant, azt jelezzék számunkra.” Rendben én rendes állampolgár vagyok, segítem a kutatók munkáját. Hozzá is láttam az e-mailhez: megírtam a pontos címet, időpontot, amikor a bestiával összecsaptam valamint 2 igencsak gyér minőségű, telefonos képet is csatoltam hozzá (nem volt nálam más), mert azt is kértek. Küldés. Aztán vártam.
Másnap délután jött a válasz Dr. Soltész Zoltántól. Persze a pixelszegény képeimről nem tudta megállapítani, hogy valóban tigrisszúnyogról van-e szó, ezért azt kérte csomagoljam be és küldjem el neki a Természettudományi Múzeumba és mellékelte a linket, ahol részletesen leírják, hogyan kell szakszerűen becsomagolni az elfogott szúnyogot. Nos, hozzá is láttam kihalászni csóró szúnyog tetemét a kukából. Szerencsére pont az incidens előtt ürítettem ki a szóban forgó szemetest, amiben így egy zsepin és a szörnyeteg hulláján kívül nem volt más. Na, akkor most keressünk tégelyt. Talán nem meglepő, hogy nem tartok itthon műanyag gyógyszerészeti fiolákat, ezért rögtönöznöm kellett. Újabb szerencse, hogy az újrafelhasználás híveként (avagy a jó lesz az még valamire elve mentén) sok kiürült flakont, üvegcsét és dobozkát megtartok. Így sikerült egy arckrém tégelyét előhalásznom, amit a fenti linken leírt módon gondosan kibéleltem papírzsebkendővel, hogy a tetem a lehető legjobb állapotban érkezzen meg a szakemberhez.
Másnap munka után elzarándokoltam a múzeum Baross utcai épületébe, ahol átadtam a kissé meglepett arcú portásnak az arckrémes tégelyt, mondván Soltész úr keresni fogja. A név hallatán már el is tűnt minden kétely az arcáról, biztosan nem először kap ilyen küldeményt a kutató. Készségesen átvette és feliratozta, megköszönte, megköszöntem, elbúcsúztunk. Hazaérve azonnal megírtam Soltész úrnak, hogy a csomagja a portán várja, és hogy legyen szíves felvilágosítást adni arról, hogy mi is lenne a teendőm, ha valóban tigrisszúnyog csípett meg. Mégiscsak ő a szakértő. Másnap jött is a válasz: „Terepi elfoglaltságok miatt csak jövő héten hétfőn leszek legközelebb a múzeumban. Addig is szíves türelmét kérem.” Fas… akarom mondani fantasztikus. Most egy hétig még évődhetek, hogy vajon megmaradok-e vagy sem.
A csípés egyébként nem volt különleges, egy átlagos szúnyogcsípés: kicsi, piros és viszket. Mondjuk vért szívni még nem volt ideje, de a viszketős izéjét így is befecskendezte, szóval nyugodt nem lettem. Tüneteket sem észleltem szerencsére, de azért nagyon vártam a választ. Ígéretéhez híven rákövetkező hétfőn jött is a várva várt válasz: „Köszönjük, hogy elküldte a példányt! Ön a nyolcadik személy, akinek sikerült tigrisszúnyogot küldenie.” Wow. Mint valami nyereményjátékon ahol tízedikként kell telefonálni: „Gratulálunk, ön a tízedik!” És mit nyertem? Egy jó kis sárgalázat? Csak Viccelek persze, de elsőre tényleg ilyen benyomást keltett bennem ez az ártatlan, tényközlő sor. Soltész úr nyilvánvalóan csak jót akart és izgatott volt a valódi tigrisszúnyog fogás miatt. Mint kiderült, elég sokan küldenek be aggodalmukban az általuk tigrisszúnyognak vélt tetemeket, amelyeknek nagy részéről kiderül, mégsem az.
Soltész úr afelől is megnyugtatott, hogy várhatóan megmaradok. „Eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy minden évben újra betelepül hazánkba a tigrisszúnyog. Amíg nincs stabil populációja hazánkban, addig nem kell tartani komolyabb kórokozó terjesztésétől. Másrészt szerencsére még a komolyabb kórokozók is hiányoznak hazánkból. Jelenleg csak olyan csípőszúnyogok által terjesztett kórokozókról tudunk hazánkban, amik embernél tünetmentesek vagy enyhe tüneteket produkálnak, csupán nagyon legyengült embernél okozhatnak komolyabb problémákat.” Ezek szerint talán még egy pár évig biztonságban vagyunk, amíg az a bizonyos populáció nem alakul ki, és még a Nyugat-nílusi láz sem jelenik meg itthon, addig a szúnyog sem tudja terjeszteni, hiszen nem a vírussal a szervezetében kel ki. Először meg kell csípnie egy fertőzött élőlényt, hogy magához vegye a „biohazard” rakományt.
Nyugodtak azonban nem lehetünk, mert csak idő kérdése hogy berendezkedjen nálunk, a klíma is egyre kedvezőbb itt számára, továbbá bármilyen vírus is megjelenhet a semmiből (erre idén már láttunk példát), amit aztán lehet, hogy a kis repülő tigris vidáman terjeszt majd. Ezért én azt mondom, segítsük a kutatók munkáját és ha valaki ilyen csíkos kis bestiát lát vagy esetleg be is gyűjti, az mindenképpen írjon a szunyog@okologia.mta.hu email címre, vagy küldje el az elfogott példányt Dr. Soltész Zoltánnak az Ökológiai és Botanikai Intézet Ökológiai Kutatóközpontba, 2163 Vácrátót, Alkotmány u 2-4. postai címre. A https://szunyog.okologia.mta.hu/ oldalon bővebben olvashatsz a szúnyogról és a kutatásról is, a https://szunyog.okologia.mta.hu/felhivas linken pedig a beküldés módjáról minden információt megtalálhatsz. Én mégis azt remélem és kívánom, hogy minél kevesebbszer találkozzunk a tigriscsíkos apró fenevaddal.
