Ha már túlvagyunk a legkönnyebben kezelhető szobanövényeken, a kis helyen is látványos zöldtömeget nevelő szobai fákon és kúszó-csüngő fajokon, sőt a nem sablonos virágzó növényeken is, akkor jöhet a koktélcseresznye a tejszínhabos csokitorta tetejére: azok a szobanövények, amelyek nemcsak szépek, de ILLATOSAK is!
Arab jázmin (Jasminus sambac)
Ő adta az ötletet ehhez a cikkhez, amikor a virággal díszítő szobanövényekről írtam – de az arab jázmin nemcsak gyönyörű, hanem bódítóan illatozik is. Itt elhangzott róla a lényeg, úgyhogy ide most csak egy képet teszek, mert megérdemli.
Gardénia (Gardenia jasminoides)
Kínai származású, elképesztően szépséges növény. Fényes, bőrszerű levelei eleve nem kevés díszítőértékkel bírnak, de ha sikerül virágzásra ösztökélni, az maga a csoda: fehér-elefántcsontszínű, csupa szirom virágok, olyan addiktívan édes illattal, hogy egész nap csak mellette akar ücsörögni az ember.
Természetes élőhelyén több méter magasra is megnő – nálunk a szobában már az is csoda, ha több évig kibírja… Ugyanis meglehetősen szeszélyes teremtés, a szobanövények Borsószem hercegkisasszonya, sok figyelmet igényel. Trópusi származású faj lévén a világos, de nem napos tenyészhelyet, a savanyú talajt és a dzsungeles páratartalmat szereti, de nem viseli a túlöntözést, a kemény vizet és a sok macerálást.
Koszorúfutóka (Stephanotis floribunda)
Madagaszkári jázminnak is nevezik (mert onnan származik), és tényleg, a virágai eléggé hasonlítanak a jázminéira. Öt szépséges, finom, melegfehér szirom, édes illat – csoda, hogy „stephanotis” címszó alatt tele a pinterest menyasszonyi csokrokkal?
Alapvetően kúszócserje, nálunk a lakásban általában kör alakú karóra futtatják – innen a másik magyar neve. Ezt persze felülbírálhatja bárki, oda futtathatja, ahová akarja, de az tény, hogy virágzásban szebben mutat, ha a hajtásait kissé erőltetett módon „koncentráljuk”. Ugyanakkor ezt a körkörös műanyag vázat kicsit én is olyan IZÉNEK találom, és a mellékelt fotó is azt bizonyítja, hogy ha az ember ésszel gondolkodva időnként visszavágja, akkor simán jóllakhat a kecske és megmaradhat a káposzta is. Amúgy nyáron virágzik, kb. júniustól szeptemberig. Mármint nem a káposzta, hanem a Stephanotis.
Tartási körülményei gyakorlatilag megegyeznek az előzőekben ajánlott növényekéivel, unalmas is már az ismétlés 🙂 : világos, de nem napos hely, laza, kissé savanyú föld, állandóan nyirkosan tartva, de nem túlöntözve, lágy öntözővíz, gyakori párásítás. Utálja a huzatot és a gyakori mozgatást, erre azonnal bimbóhajigálással reagál. Továbbá elég gyakran támadják tetvek és atkák, főleg ha meleg, száraz helyen kénytelen sínylődni.
Golgotavirág (Passiflora ’Incense’)
A golgotavirágokat alapvetően nem az illatuk miatt bámuljuk megkövülten, hanem mert ilyen virág a világon nincs, tuti, hogy a jóisten valami vödrös trükkel állította elő őket. Igen, ha csak ennyit tudna a passiógyümölcs, ismertebb nevén a marakuja termelője, az is elég lenne neki az örök dicsőséghez – de persze hogy akadt olyan kertész, aki nem érte be ennyivel, hanem kinemesítette az ’Incense” hibridet, amelynek kifejezetten kellemes illata van.
Nem kizárólag, sőt: nem elsősorban szobanövény, de ha nem 28 fokos radiátorkúrán tartod, tökre kibírja a lakásban is, sőt, sanszos, hogy többet virágzik. Hanem figyelem! Törjük a rutint megfele: NEM tipikus őserdei növény, ezért NEM kell neki savanyú föld és NEM bánja, ha tűz rá a nap. A lágy vizet ő is jobban szereti, mint a csapból frissen eresztettet (ezzel persze minden növény így van…), és ne hagyd kiszáradni se. Télen jó, ha tudod pihentetni valami hűvösebb helyen, de ha ez nem megy, akkor öntözd tovább, hadd nődigéljen. Tavasszal érdemes visszavágni, így szebben tartja a formáját.
Viaszvirág (Hoya carnosa)
Még egy olyan eredetileg kúszva-csüngve terjeszkedő trópusi növény, amelyet megrögzötten műanyag karikára kötözve árulnak, pedig többet érdemel. Igényei tipikusan trópusiak, nem is ismétlem már, csak azt, hogy amikor elkezd virágzásra készülni, akkor már ne költöztetgesd egyik ablakból a másikba, ezt utálja. Különben se bánik bőkezűen a virágzással, türelmesnek kell lenned, ha azt szeretnéd, hogy megörvendeztessen.
Télen érdemes pihenni hagyni, ilyenkor bátran várd meg az öntözéssel, amíg a földje kiszárad.
Havasi eukaliptusz (Eucalyptus gunnii)
Tasmániában simán hársfaméretűre nő, de rendszeres metszéssel könnyű kordában tartani – végül is ahhoz van szokva, hogy a koalák lelegeljék… Ezeket a kerekded leveleket csak fiatal korában növeszti, az idősebb példányok levelei hosszúkásak, hegyesek. És igen, ha megdörzsöljük a leveleit, torokfájásgyógyszer-szaga van 🙂
Nem kifejezetten szobanövény, inkább a mediterrán edényesek igényei szerint kell vele bánni, de azért meg lehet próbálni szobanövényként is nevelni – ha nagyon szenved, akkor meg ki vele a teraszra!
Bírja, sőt szereti a napot, de a hideget is: nem kiscsíra korú, fejlettebb egyedeket télen is kint lehet hagyni (takarással). Kifejezetten jó földről gondoskodj neki: a kissé savanyú, tápdús talajt szereti. Vízigénye közepes, kiszáradni azért ne hagyd.
+1 – de ezt már a kisiskolások is kívülről tudják
Szuper, és főleg természetes illatot varázsolnak a lakásba a mediterrán fűszernövények, illetve ilyenkor tél vége felé a hajtatott tavaszi hagymások, elsősorban a jácint – de ezekről már tényleg elég csak pár képet idetenni, emlékeztetőül meg hangulatjavítóul…
