Itt megtalálsz minden növényt, amiből sövényt készíthetsz
A kert egyik legáltalánosabb eleme a sövény. Szinte mindenkinek eszébe jut, amikor kertet épít vagy építtet. Mivel a kertet otthonunk kiterjesztéseként szeretnénk használni, ezért ki akarjuk zárni belőle a külvilágot. A legegyszerűbben és leggyorsabban nem, de legolcsóbban biztosan sövény növényekkel oldhatjuk meg.
Ha nincs türelmed megvárni, amíg a sövény teljes zárást nyújt, akkor tömör kerítést építtetsz. Ez viszont költséges dolog, legtöbbször irreálisan is, könnyen milliós tétel lehet. S valljuk be, ha már kertünk van, mégis csak jobb, ha természetes módon oldjuk meg a takarást.
A takaráson túl a sövénynek van/lehet azért más funkciója is. Készülhet térhatárolás céljából, a kert egyes részeinek határozott elválasztására, virágzó évelőágy sötétzöld háttereként, vagy a kevésbé látványos sufni eltakarását is szolgálhatja. Az alacsony sövények pedig – úgynevezett jelzősövények – lehetnek akár díszítőelemek, akár egy virágágy szélének markáns jelzői, de működhetnek a gyep és évelőágy látványos szegélyeként. A sövény szinte mindenre jó!
A kollektív tudattalanban kevés sövény növény neve bolyong, emiatt a legtöbb kertben a sövények zömét ugyanaz a néhány növényfaj alkotja. Pedig a sövény is lehet változatos. Ha a helyszín adottságaihoz kiválasztott leginkább ideális növényből készítjük el a növényfalat, az adott feladatnak jobban meg tud felelni, így te, a büszke sövény-gazda is elégedettebb leszel.
A sövénynek ideális növények köre elég széles, 40-50 fajjal biztosan találkozni fogsz ebben a cikksorozatban és konkrétan ebben a cikkben, felsorolás és egy rövid leírás szintjén. A legtöbb természetesen a cserjék közül kerül ki, de van több fafaj is, amiből remek, masszív sövény nevelhető (mezei juhar, gyertyán, tiszafa, ezüstfa, galagonya, részletesen lásd lentebb és a további cikkekben).
Hogy ne őrüljünk bele és ne vesszünk el a témában, a könnyebb fogyaszthatóság érdekében most csoportokba rendezem a szóban forgó növényfajokat, aztán 1-1 cikkben bővebben ki is fejtem őket. A csoportosítást egyrészt méret (Mi a sövény feladata?), másrészt sövény- azaz növénytípus (lombhullató/örökzöld) szerint érdemes elvégezni.
Most végigfutunk a csoportokon, aztán sorban átvesszük az összeset, szóval:
Méret szerinti csoportosítás, ami nagyrészt meghatározza a sövények feladatát is:
Alacsony sövények – jelzősövények
Ez a csoport nálunk kevésbé ismert és használt, legtöbbször angolszász országokból származó kertes fotógyűjteményekben lehet találkozni a látszatra téglafal sűrűre nyírt, legfeljebb térdmagasságú, baromi mutatós kis sövényekkel. A magyar kertekben ez nem vált népszerűvé. Nálunk sokkal inkább az egynyári virágágy (büdöske kerítés) szegély a jellemző, aminek nagy hátránya, hogy az évnek csak egy rövid szakaszában, általában nyár közepétől ősz végéig díszít.
Mint neve is mutatja, a jelzősövény hangsúlyozásra való és díszítőelemként működhet. Leginkább utak mentén célszerű telepíteni, 20-30 centis magasságával mutatja, hogy “Kérlek, de tényleg kérlek szépen, ne lépjél már bele a virágágyba! Köszönöm!“.
Fűfelület mellett is szépen mutat, ha mögötte magasabb, legalább 50-60 cm-es virágzó évelők vagy laza ágrendszerű virágos cserjék vannak. Lombhullatóakból is készíthető, de igazán örökzöldekből készítve mutat a legjobban. Az örökzöldek alapból sűrűbbek, a kis méretből adódóan praktikusabb, a lombhullatóakat legalább dupla olyan sűrűn kell nyírni, hogy tömör képet mutassanak – persze, csak ha a tömörség elérése a cél.
Jelzősövénynek alkalmas örökzöldek:
Berberis x media és testvérei, a Parkjewel és a Red Jewel – parkborbolya – barátságtalan, alacsony termetű borbolyaféle, minden része, még a levele is nagyon szúr
Buxus sempervirens – örökzöld puszpáng – de vigyázz, a puszpángmoly miatt ma már csak korlátozottan érdemes számolni vele
Euonymus fortuneii Blondy – tarkalevelű törpe kecskerágó – lassú növésű, alacsony termetű kecskerágó, tehát ideális abban az esetben, ha valahová alacsony, színes örökzöld falt szeretnél
Euonymus fortuneii Emerald Gaiety és Emerald’n Gold – fehér tarka és sárga tarka terülő kecskerágó – ez a két faj alapvetően terülő típus, de ha az oldalsó hajtásokat 2-3 havonta lemetszed és csak a felfelé törőeket hagyod meg, remek tömör kis falat nevelhetsz belőle
Hebe buxifolia – veronikacserje – levele a puszpángra hasonlít, de télen-nyáron hamvaskék árnyalatú, max fél méterre nő meg
Ilex aquifolium Argenteomarginata – tarka magyal – a magyal a középmagas és a magas sövények között is szerepelhetne (szerepel is), de itt is helye van, hisz lassan nő, a tarka változat meg még inkább, így nem nehéz alacsonyan tartani – Vigyázat! Szúrós dög!
Lavandula angustifolia – levendula – az alacsonyabb, tömött lombú fajtát válaszd, a Hodcote Blue-t vagy a fehér virágú Nana Alba-t
Photinia x fraserii Little Red Robin – törpe korallberkenye – tömött, sűrű kis fallá nevelhető, bordó levelű lomblevelű örökzöld
Pinus mugo – törpefenyő – ahogy a neve is mutatja, alacsony fenyőféle, rengeteg változattal – ha igazán sokat akarsz költeni a látvány-sövényedre, a törpefenyőt válaszd: van drága, drágább és még drágább fajta, totál megéri!
Prunus laurocerasus Piri/Mari – törpe babérmeggy – a legszívósabb sövénynövények egyike, jól nyírható télen-nyáron
Rosmarinus officinalis – rozmaring – ugye te sem gondoltál még rá, pedig simán működik – a rozmaring ágai erősek, fásodnak, gyorsan is nő, örökzöld is, virágzik is – Mi kell még? – fűszerkert körbekerítésére, hangsúlyozására tökéletes
Santolia chamaecyparissus – hamvas cipruska – olyan, mint a levendula, csak a lombja sűrűbb, tartósabb, nem esik szét olyan könnyen, és az élettartama is sokkal hosszabb – 1 éves ágait tavasszal érdemes visszanyírni, a tövét ne bántsd, hadd vastagodjon
Jelzősövénynek alkalmas lombhullatók:
Berberis thunbergii Atropurpurea Nana – törpe kínai borbolya – barátságos, alacsony termetű borbolyaféle (tehát szúr!), bordó/piros levelekkel és tavasszal nyíló sárga, apró virágokkal
Deutzia gracilis – karcsú gyöngyvirágcserje – viszonylag sűrű lombot nevel magától is, de ha egy kis igazítással rásegítesz, klassz kis sövényt faraghatsz belőle, tavasszal fehéren virágzik
Hypericum Hidcote – japán orbáncfű – alacsony, sárga virágú cserje, ami bár 1,5 méteresre is meg tud nőni, de ha csak évente egyszer megnyírod, alacsonyan tudod tartani
Lonicera nitida – mirtuszlonc – alapvetően talajtakarásra való, de ha ugyanúgy megnyírod az oldalát mint a terülő kecskerágóknak, szuper kis sövényt kapsz
Potentilla fruticosa – cserjés pimpó – általános parknövény, sűrűn ültetve sövény hatását kelti nyírás nélkül is, és még nyári sárga virágokat is kapsz tőle
Spiraea japonica – japán gyöngyvessző – a pimpóval együtt tipikus parkcserje, tehát strapabíró, szárazságtűrő növény, szintén nyáron virágzik, rózsaszínen
Spiraea japonica Golden Princess vagy Gold Mound – aranysárga gyöngyvessző – egy új fajta, legfeljebb 60-70 cm-re nő magától, de könnyebb alacsonyabban tartható, rikító sárga levelei miatt egyre kedveltebb
Syringa josikae és Syringa meyeri Palibin – törpeorgona – a törpeorgona is képes 1,5 – 2 méteresre nőni, csak kell hozzá vagy 6-8 év, de ha egyszer egy évben, lehetőleg ősszel kicsit megformázod, könnyen kordában lehet tartani
Weigela florida Tango – bordó levelű törpe rózsalonc – ha sötétbordó levelű kis sövényt akarsz, akkor jöhet a Tango, a piros és/vagy sötétrózsaszín virágai már csak a ráadás
Középmagas sövények
A közepesen magas, 80-160 cm-es sövények méretükből adódó feladata leginkább az átjárások és szabálytalan vagy nemkívánatos parkolások megakadályozása az utcafronton, kerten belül pedig “gyerekvédelem” lehet – egy masszív sövénnyel megakadályozhatod, hogy kisfiad/kislányod leguruljon a terasz melletti lejtőn, vagy, hogy a drótkerítésen átnyúljon a nem egészen barátságos szomszéd kutyához. Emellett persze ott van a díszítő szerep, de a kert távolabbi pontján már takarófunkciója is lehet – a megörökölt, a kert végében fekvő, szétrohadt betonmedencét elég jól tudja takarni már egy 1 m magas sövény is.
Középmagas sövénynek ideális örökzöld cserjék:
Aucuba japonica Variegata – sárgatarka japán babérsom – rendkívül dekoratív cserje, de csak félárnyékban/árnyékban használd, a nyári tűző nap megégeti, növekedése lassú lesz vagy nem is nő semmit, hátránya, hogy évente csak egy növekedési szakasza van, tavasszal, ezért viszonylag sokára éri el a 2 méteres magasságot
Euonymus japonicus – japán kecskerágó – fényviszony szempontjából univerzálisan használható cserje, félárnyékban, de még árnyékban is megél, bár igazán szép sűrű napos helyen lesz
Euonymus japonicus Aureomarginatus – sárgatarka japán kecskerágó – a teljesen zöld alapfajnál lassabb növekedési erejű, de nagyon mutatós cserje, tűző napon lesz igazán szép sűrű és élénk sárga tarka a levele
Euonymus japonicus Bravo és Kathy – fehértarka örökzöld kecskerágó – a teljesen zöld alapfajnál lassabb növekedési erejű, de nagyon mutatós cserje, tűző napon lesz igazán szép sűrű és élénk fehér tarka a levele
Juniperus communis – közönséges boróka – ár alakú, kemény pikkelyleveleinek köszönhetően szúr mint a nyavaja, cserébe viszont extrém szárazságtűrő az ültetés utáni évtől számítva, amikor már jól begyökeresedett
Juniperus communis Hiberica – oszlopos boróka – nemesített, keskeny oszlopos fajta, de ha eléri a kívánt magasságot és lenyisszantod a csúcsát, szépen elkezd “hízni”, terebélyesedni, így elvégzi takaró feladatát
Prunus laurocerasus Otto Luyken – babérmeggy – sok év alatt ez a babérmeggy fajta is meg tud nőni 2-3 méteresre, de közepes növekedési ereje miatt inkább a középmagas cserjék között a helye, s mert remekül nyírható, mint minden babérmeggy
Taxus baccata – tiszafa – a fagyal mellett itthon talán a legrégebben használt sövény növény, már évszázadokkal ezelőtt a kastélykertekben is a tiszafával operáltak, ha figurális díszt, sövényt vagy labirintust akartak a kertbe/parkba varázsolni – extrém módon jól tűri a nyírást, egy derékvastagságú fa törzse is kihajt még a talajszint közelében is, ha kap egy erős visszametszést
Viburnum Pragense – prágai bangita – ha a keskeny, télen-nyáron fényes levelének nem tudsz ellenállni, ha szimpatikus, hogy bogyói miatt madárbarát cserjének számít, ha nem probléma, hogy az átlagnál kicsit sűrűbben érdemes metszegetni (1-2 havonta) ahhoz, hogy szép sűrű legyen, akkor ez a te választásod
Középmagas sövénynek ideális lombhullató cserjék:
Berberis thunbergii Atropurpurea – bordó kínai borbolya – bordó, apró levelek, idegesítően szúrós, apró tövisek, sok káromkodás metszés közben – ha erre vágysz, szavazz a borbolyákra
Hibiscus syriacus – hibiszkusz, törökrózsa – nyár közepi-ősz eleji virágzása miatt értékes virágos cserje, ami annál gyorsabban nő, minél idősebb a növény, minél erősebb a törzse – kívánt magassága könnyen kordában tartható, mivel metszés után sokára tér magához
Ligustrum vulgare – közönséges fagyal – a fagyalok biztosan a legelterjedtebb sövénynövények az országban, akár hungarikum is lehetne belőlük – a tiszafához hasonlóan őshonos növény, extrém módon jól tűri a metszést – az utóbbi években gyorsan terjednek sárga levelű változatai, amik csak kevéssel maradnak el a teljesen zöld alapfaj növekedési erejétől
Ligustrum ovalifolium Aureum – aranysárga fagyal – az utóbbi években gyorsan terjednek sárga levelű változatai, amik csak kevéssel maradnak el a teljesen zöld alapfaj növekedési erejétől
Magas sövények – takarósövények
A legtöbb kerttulajdonosnak biztosan ez a csoport mozgatja meg a fantáziáját legjobban, hisz ezzel tudjuk leválasztani magunkat a leselkedő, mindig kíváncsi szomszédoktól. A vélt vagy valós rögeszméink (Tuti, hogy néz!) feloldására találták ki valójában a sövényt. Családi házas övezetben sokszor tényleg hatékony megoldást jelent, 2-3 emelet magas házak szomszédságában viszont már csak részleges megoldás lehet. Ilyen esetben leginkább az utcai belátás megakadályozására való, és persze a szomszéd ronda putriját sem akarjuk bámulni a konyhából egész évben. Az örökzöldek közül a legtöbb már 1 éteres szélességbe is tökéletes takarást ad, de például a ráncoslevelű bangita esetében érdemes inkább a 1,5-2 éterrel számolni, mivel esetében eleve egy nagyra és szélesre fejlődő növényről van szó.
A lombhullató cserjék a természetes kialakítású kertek fő takarónövényei, de még örökzöldekkel keverten sem veszíti el a kert a természetes jellegét. Általában nem alkotnak olyan erős zárást, mint az örökzöldek, ezért ha rájuk esik a választás, 1 méternél mindenképp szélesebb hellyel kell számolni a számukra.
Magas sövénynek ideális örökzöld cserjék:
Berberis julianae – júlia borbolya – igazi munkakedv-gyilkos, ha a nyírására kerül a sor, erős, 3-as tövisei mellett a levelei is kellemetlenül recések, szúrósak, viszont betörők ellen kiváló, sűrű habitusa és télre beérő bogyói miatt pedig a madárbarát kertekbe érdemes ülteti belőle legalább egyet
Elaeagnus pungens – örökzöld ezüstfa – egy kevésbé használt örökzöld cserje, masszív, erős ágrendszerrel – levele hamvaskék színű, gyorsan nő, viszont tövisei vannak, fenntartása leginkább a tűztövishez hasonlít – a kert távoli részén, madárbarát, nagy és természetes megjelenésű sövénynek a legalkalmasabb
Elaeagnus ebbingei Limelight és Maculata Aurea – sárga tarka örökzöld ezüstfa – az ezüstfa sárga tarka fajtája, annál valamivel lassabban nő, de még így is bőven a közepes növekedési erejű cserjékhez tartozik – fényes levele miatt nagyon dekoratív
Ilex aquifolium – magyal – ha sok időd van, vagy nagyon sok pénzed, akkor az árnyékkedvelő magyal ideális sövény számodra a kert egy sötét részen, például épületek között egy szűk részen – lassan nő és viszonylag drága növény, tehát vagy sok türelem kell hozzá, vagy sok pénz, hogy rögtön nagy példányokat vegyél – ha viszont megörököltél egy szép magas magyalsövényt, becsüld meg, mert nagy érték hullott az öledbe /nagy értéket vettél meg a házzal együtt
Juniperus chinensis Keteleerii – kínai boróka – tökéletes tujahelyettesítő cserje, igaz, a smaragd tujánál egy kicsivel szélesebb helyet igényel, cserébe viszont a tujákat tizedelő gombabetegségek és forró nyarak egyáltalán nem károsítják ezt a boróka fajtát – ahogy más sudaras koronát nevelő növények esetében is, ha a csúcsát lenyisszantod, a növény szélesedi fog (sudaras koronaforma: mikor a növénynek a törzs folytatásaként egyetlen, középső vezérhajtása van, ami ha megsérül, nem vagy csak nagyon sokára újul meg, ez által a növény formája deformálódik, általában ellaposodik, szélesedik)
Juniperus scopulorum Spartan – oszlopos boróka – a kínai borókánál leírtam mindent, erre a borókára is igaz minden
Photinia x fraserii Red Robin – korallberkenye – a babérmeggy mellett az utóbbi évek, vagy inkább már évtizedek slágernövénye – lomblevelű örökzöld, ami fajtától függően kihajtáskor többé-kevésbé pirosas árnyalatú leveleket fejlesz – nagyon korán, már március elején növekedésbe kezd, viszont nem növekszik egész szezonban, csak május végéig,/júniusig – ezt követően az új, piros lombja folyamatosan bezöldül – minél inkább tűző napon van, annál jobban tartja a piros színét
Photinia x fraserii Robusta Compact – tömött lombú korallberkenye – csak 3-4 éve kapható jelentősebb menyiségben és méretben, az alap korallberkenyénél sokkal sűrűbb ágrendszert fejleszt, levelei is jobban tartják a piros árnyalatot
Prunus laurocerasus Sibirica, Baumgartner, Cippora, Novita – babérmeggy – az utóbbi 15 év minden bizonnyal legnépszerűbb növénye nem csak azért, mert tökéletes sövénynövény gyors növekedése, örökzöld megjelenése és jó nyírhatósága miatt, hanem azért is, mert különálló díszként is szépen mutat – szinte évről-évre újabb változatai jelennek meg
Pyracanta coccinea – tűztövis – a fagyal és a tiszafa mellett a régebbi magyar kertek igazi Jolly Joker növénye – gyorsa nő, igénytelen, tágtűrésű, erősen szárazság- és várostűrő, és bármikor, bármennyit lehet nyíri – emellett még madárbarát cserje is, narancssárga vagy piros bogyói a tél végi táplálékszegény időszakban fontos eleség a madaraknak
Taxus baccata – tiszafa – a középmagas cserjéknél már olvashattad, de álljon újra itt is: a fagyal mellett talán a legrégebben használt sövénynövényünk, már évszázadokkal ezelőtt a kastélykertekben is a tiszafával operáltak, ha figurális díszt, sövényt vagy labirintust akartak a kertbe/parkba varázsolni – extrém módon jól tűri a nyírást, egy derékvastagságú fa törzse is kihajt még a talajszint közelében is, ha kap egy erős visszametszést
Thuja occidentalis Smaragd – smaragd tuja – ha a babérmeggyről azt gondolom, hogy az utóbbi 15 év legnépszerűbb növénye, akkor a nyugati tujáról/smaragdtujáról kijelenthetjük, hogy az utóbbi 50 év legnépszerűbb díszkerti növénye – hogy miért rossz választás annak ellenére, hogy olcsó, mindenhol kapható sok méretben, nyírás nélkül keskeny marad és jól takar, azt egy külön cikkben fogjuk kifejteni
Viburnum rhytidophyllum – ráncoslevelű bangita – ha szereted a különleges levélzetű növényeket, ami ráadásul takar, jól nyírható és termése fontos téli madárkaja, akkor ültess ráncoslevelű bangitát – a szélsőségek növénye, mert erősen bordázott, sprőd levelei miatt valaki vagy irtózik tőle, vagy beleszeret
x Cupressocyparis leylandii – leyland ciprus – smaragd tuja, babérmeggy és leyland ciprus: ha sövényről van szó, 95 %-ban ennek a három növények a neve merül fel – ha életed hobbija a sövény karbantartása, ha a közvetlen környezeted biodiverzitását mindenképp gyilkolni akarod, ha leszarod a méheket, mindenképp válaszd a leyland ciprust
Magas sövénynek ideális lombhullató cserjék:
Cornus alba Sibirica – fehér díszsom – a díszsomok tágtűrésű és gyors növekedésű, május-júniusban nyíló fehér virágú cserjék, változatos levélszínekkel
Cornus alba Spaethii és Elegantissima – sárgatarka és fehértarka díszsom – kevés nyírással könnyen tömör sövény hatását képes keltei, persze csak akkor, amikor van levele – csupaszon színes 1 éves ágaikkal díszítenek
Corylus avellana – mogyoró – a mogyoró inkább a nagyobb, tágas kertekbe való, vagy ha kicsi a kerted, kalkulálj vele, hogy a mogyorónak nagy helyigénye lesz – ültetés után 2-3 évvel, amikor már teljesen begyökeresedett és megerősödött, évente 1,5-2 métert is képes nőni, ha tavasszal sok vizet kap
Corylus maxima Purpurea – vérmogyoró – az alapfaj mogyorónál minimálisan gyengébb növekedésű, mélybordó levelei kárpótolnak a kisebb méretért – termést ritkán hoz
Deutzia scabra – magas gyöngyvirágcserje – a tavaszi virágos cserjék egyik leginkább elterjedt képviselője – ha tavasszal napos-félárnyékos helyen van, általában roskadásig van virággal, a tavaszi árnyékoltság visszaveti a virágzásban, később viszont, ahogy melegszik az idő és egyre jobba tűz a nap, jobb, ha félárnyékban van, fák alatt vagy épület takarásában
Forsythia x intermedia – aranyvessző (aranyeső) –
Ligustrum vulgare – közönséges fagyal – – többször szóba került már ebben a cikkben a fagyal, talán nem véletlenül: a fagyal a kertben mindenre jó – valójában nem lombhullató, hanem félörökzöld cserje, ami azt jelenti, hogy enyhe teleken a lomba vagy legalább annak egy része az ágakon marad – emellett tavasszal nagyon korán hajtani kezd, az ország nagy részén már március közepén kipattannak a rügyei – nyíri egész évben lehet, semmi baja nem lesz még a nyári kánikulában sem, de olyankor ki az a bolond kertész, aki nekiáll sövényt nyírni (?)
Lonicera tatarica – tatár lonc – nem gyakran használt növény, de természetes kertekbe, ha akarunk egy sűrű, szinte áthatolhatatlan, vegyes sövényt, vegyük fel a tatárloncot is az ültetési listára – tavasszal bőven virágzik, igénytelen, szárazságtűrő cserje, sűrű ágai közt fészkelőhelyet találnak a madarak
Philadelphus coronarius – közönséges jezsámen – a gyöngyvirágcserjével teljesen megegyező méretű, növekedési erejű, virágzásuk is azonos időben történik – igényeik is hasonlóak, a jezsámen is nem, hogy jól tűri, igényli is a nyári félárnyékot, annál nagyobb lesz és gyorsabban nő
Physocarpus opulifolius – hólyagvessző – tavaszi fehér virágok, élénkzöld levelek, nagyra nőtt ribizli kinézet, plusz nagyfokú igénytelenség, persze itt pozitív értelemben: tágtűrésű, gyors növekedésű, jól nyírható és nem túl gyakori növény – így hát, ha a kerted biodiverzitását szeretnéd gazdagítani, szerezz be pár hólyagvessző cserjét
Physocarpus opulifolius Diabolo – bordó hólyagvessző – ahogy az alapfaj, a bordó változat is miden pozitív tulajdonsággal rendelkezik, mélybordó színű levelei pedig egész szezonban vonzzák a tekintetet – a bordó és sárga változatával vegyítve egy tarka, habitusra mégis egységes sövény nevelhető belőlük
Physocarpus opulifolius Luteus – sárga hólyagvessző – ahogy az alapfaj, a sárga változat is miden pozitív tulajdonsággal rendelkezik, aranysárga levelei áprilistól decemberig kitűnnek a kert zöldjéből
Spiraea x van-houttei – kerti gyöngyvessző – a hazai kertekben régóta használt, elterjedt cserje – napon és félárnyékban, de még árnyékban is szépen virágzik májusban, árnyékban és este fehér virágai szinte világítanak – légy résen ha a kertészetben vásárolsz, mert sok faja létezik, de egyik sem olyan gyors növekedésű és nem lesz akkora, mint a kerti gyöngyvessző
Syringa vulgaris – májusi orgona – az orgonát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, bár ma már belőle is rengeteg fajta kapható, erősebben és gyengébben növekvő változat, kínai orgona, virágcsodákat produkáló tucatnyi hibrid és persze a törpe fajták – ahogy a gyöngyvessző is, az orgona is több helyet kíván, jó, ha legalább 1,5 méteres sávot hagysz neki hosszú távon – ha nagyon jól érzi magát s ha az ágak végeit rendszeresen lemetszed, tőről sarjadni kezd, akkor lesz igazán sűrű a sövény élmény
Viburnum opulus Roseum – labdarózsa – nekem a leg-leg-leg “nagyanyáink kertje” fílinget adó virágos cserje, valószínűleg azért, mert gyerekkoromban tényleg sok helyen láttam olyan kertekben, ahol megfordultam – az utóbbi évtizedekben mintha kicsit háttérbe szorult volna, méltánytalanul, mert egy könnyen nevelhető, szinte bármilyen körülmények között (talaj, napfény/árnyék) nevelhető, szabadon hagyva robusztus cserje, nyírva pedig ideális sövénynövény
Összetétel szerinti csoportok:
Örökzöld sövények
A népszerűségi verseny abszolút győztesei kétség kívül az örökzöld sövények, hisz ők azok, amik télen-nyáron takarnak. Viszont, mivel az örökzöldek a legigényesebb/legdrágább növények, így a telepítésük is ezeknek a legköltségesebb. Mikor a vásárolt növény méretén gondolkodsz, érdemes figyelembe venni az adott cserje növekedési ütemét és azt, hogy öntözőrendszerrel fogod-e megoldani az öntözést, vagy magad locsolgatod (amikor eszedbe jut és amikor kedved van) – a növekedés szempontjából a legtöbb cserjénél az áprilistól júniusig tartó szakasz a legfontosabb, ilyenkor érdemes kiemelten figyelni az öntözésre és nem sajnálni a vizet.
Vegyes sövények
A legnagyobb körültekintést és tervezést ezek a sövények igényelnek. Jól át kell gondolni, mit mi mellé ültetsz, mert az örökzöld és lombhullató cserjék növekedési sebessége jobban eltérhet egymástól, mint az egyik örökzöldé a másiktól vagy egyik lombhullatóé a másiktól, így a méretbeli különbségek hamar káoszba fullaszthatják a sövényes projektedet – a szomszédos fajok elnyomhatják egymást, ha nem nyírod őket kellő időközönként.
Okos választással viszont ez a fajta kialakítás is egy természetes összhatást eredményez, így a sövényed nem lesz olyan komor, mint egy temető hátsó sövényfala.
Lombhullató/virágos sövények
Ez a leginkább természetes megjelenésű csoport, az őshonos növényzethez ez a csoport áll a legközelebb. Ha természetes összhatású a kerted, vagy olyat tervezel de akarsz egy takaró növényfalat, akkor ez, vagy még a vegyes sövény való neked. Kellő körültekintéssel összeválogatva a fajokat elérheted, hogy a sövényfalban minden évszakban, de akár minden hónapban virágozzon valami, és akkor még ott vannak a színes lombú fajok is, amik egész évben színt visznek a kertbe.
Sövénynek alkalmas fák
Van néhány fafaj, amik szintén alkalmasak magas sövénynek, és leginkább csak annak. Fa jellegükből adódóan, erőteljes növekedésük miatt átlagos kertekben csak korlátozottan érdemes számolni velük, de ha annyira elhivatott vagy, szereted a változatos növényhasználatot, erősítenéd kerted madárbarát jellegét, és rá tudsz szánni egy kicsivel több helyet, akkor ne habozz, csinálj fákból sövényt!
Ezek a leginkább alkalmasak fajok hozzá:
Acer campestre – mezei juhar
Carpinus betulus – gyertyán
Cupressus arizonica – arizóniai ciprus
Crataegus monogyna – egybibés galagonya
Crataegus laevigata – kétbibés galagonya
Elaeagnos angustifolia – keskenylevelű ezüstfa
Gleditsia triacanthos – lepényfa
Juniperus virginiana – virginiai boróka
A két szupersztár
A turkesztáni szil, közismert nevén “csodasövény” és a leyland ciprus annyira uralják a hazai “sövény témát”, hogy hamarosan teljesen külön cikkben fogjuk kifejteni mindkettőt.
Ulmus pumila – turkesztáni szil
x Cupressocyparis leylandii – leyland ciprus
És a bambuszok
Végezetül pedig itt vannak a bambuszok, amikből szintén lehet mindenfélét kreálni: vannak “ártalmatlan” törpe bambuszok, barátságos középmagas is akad egy-kettő, de a leginkább elterjedt a 4-6 méter magasságot elérő fajok, amiket gyanútlan kerttulajdonosok sokszor a megfelelő óvintézkedések nélkül ültetek, ami miatt 3-4 év elteltével nincs más lehetőség, mint a teljes állomány kiirtása.
